Hányszor választottad azt, hogy elbújsz, visszafogod magad, mert “mások mit fognak szólni”?
Hányszor döntötted el, hogy biztos nem értenék, nem tudnának mit kezdeni azzal, ha megmutatnád magad?
Hányszor fogtad vissza magadat mások kritikája miatt?
Hányszor maradtál csendben, amikor kiabálni szerettél volna, hányszor mondtál igent, amikor nemet kellett volna?
Hányszor mondtál le magadról egy kapcsolatért, egy munkáért, egy férfiért, vagy egy nőért?
Hányszor hitted el, hogy nem lehet?
Hányszor vontad magad háttérbe?
Miközben valahol mélyen legbelül érezted, hogy mire vágysz igazán, s mire nem. Pontosan érezted, hogy az a munka vagy az a kapcsolat igazából nem az igazi, de mégis belementél, mert megmagyaráztad, hogy jó lesz majd. Beletanulsz. Megváltozik.
Annyiszor hagyjuk hogy az elménk, vagy mások hangosabbak legyenek a megérzéseinknél, a zsigeri érzeteinknél.
Mi lenne, ha legközelebb hallgatnál ezekre a hangokra? Mi lenne, ha ahelyett, hogy ostoroznád és bántanád magadat azért, hogy miért nem tetted, ahogy szeretted volna? Csak eldöntenéd, hogy ezentúl máshogy lesz? Más választást hozol, és csak olyan helyzetekre mondasz igent, amikor tényleg IGEN-t érzel?
