Sokszor várjuk, hogy
valaki majd megjavít,
hogy elmegyünk egy tanfolyamra, terápiára, egy találkozásra, hogy ott majd megoldásokat találjunk. Valaki megmondja, hogyan csináljuk, mit rontottunk el, és varázscsapásra minden megváltozik, és hirtelen helyreáll az életünk, sok pénzünk lesz, szuper karrierünk, kedves gyerekeink, szerető férjünk vagy feleségünk és boldogan élünk, míg meg nem halunk.
Senki nem mondta, hogy az élet időnként egy szívás.
Senki nem mondta, hogy ahhoz, hogy bármi történhessen, Nekünk kell benne lennünk. Senki nem fog megmenteni, senki nem fogja helyettünk elvégezni, megoldani, helyretenni. Senki más nem tudja a tutit, csak mi magunk.
Minden azért működik, vagy nem működik, mert adjuk, vagy nem adjuk bele magunkat.
Nem a terápia segít, nem a theta healing, nem a különböző módszerek, hanem az, hogy:
elköteleződünk önmagunk felé,
hogy valóban azt választjuk, ami nekünk működik,
hogy kísérletezünk,
kipróbálunk dolgokat,
lelkesedünk,
pofonokat kapunk,
kritikákat és ítélkezést váltunk ki,
visszafogjuk magunkat,
elesünk,
felállunk,
továbbmegyünk,
megkeressük, mi működik, s mi nem,
nem hisszük el másnak, ha nem igaz nekünk.
De ahhoz, hogy felismerjük, mi igaz s mi nem, el kell indulni. Kilépni a megszokottból.
Elbukni és felállni.
Csalódni.
Dühösnek lenni.
Sírni.
Nevetni.
Futni, táncolni, énekelni, “rossz” választásokat hozni.
Elvállalni szar munkát, lefeküdni, akivel nem kéne, elmenni egy béna utazásra, hülyékkel barátkozni.
Mert különben nincs viszonyítási pont.
Honnan tudom, hogyha csak “jó” döntéseket hozok?
A legnagyobb csapda elhinni, hogy minden csodálatos. Nem minden csodálatos. Az életben van MINDEN is. Van öröm, van hála, béke, kedvesség, és van düh, szenvedés, szomorúság, küzdelem, erőszak. Az, hogy mit hogyan élünk meg, abban viszont VAN választásunk.
Néha le kell menni a mélyére. Néha fájnia kell, hogy kioldódjon.
De nem keressük direkt a szenvedést, ha csak nem arra vágyunk.
És mégegy fontos: hogy MINDEN működhet, és SEMMI sem működhet, mert minden attól függ, miben hiszünk.
És ez a lényeg: ahhoz, hogy megismerjük, miben hiszünk, muszáj kipróbálni. Nem lehet megúszni.
Mindennek van helye. Tágas Univerzumban élünk, és bőségben. Kell a csillámpóni és kell a terápia. Időnként kell vájkálni, kipucolni a szart, kiselejtezni, ami nem kell, rálátni összefüggésekre, megbocsátani, elengedni, elmélyülni.
Aztán nevetni egyet, dimenziókban utazni, megváltani a világot, kendőt lengetni.
